A kötet adatai és háttere
A 2026-ban megjelent Társas utazás teljes címe: Társas utazás – Kommentárok Xantus János Kiki a csoportban című pszichodráma-filmjéhez. A kötet szerzői Mérei Zsuzsa, Vikár András és K. Horváth Zsolt; a Budapesti Metropolitan Egyetem adta ki a METU Teória sorozatban.
A cím Mérei Ferenc gondolatát idézi fel: a jól sikerült csoportélmény közös utazáshoz hasonlítható. Minden résztvevő a saját történetével érkezik, mégis kialakul egy közös út, amelynek eseményei kölcsönösen alakítják az egyéni tapasztalatokat.
Miért kell könyv egy film mellé?
A film közvetlenül hat: arcokat, mozdulatokat, szüneteket és cselekvéseket mutat. A könyv ezzel szemben lassít. Segít elhelyezni, hogyan alakult a magyar pszichodráma, milyen szakmai és kulturális közegből érkezett a film, és milyen döntések álltak a megvalósítása mögött.
A két médium ezért nem versenyez egymással. A film jelen idejű tapasztalatot kínál, a könyv pedig nyelvet és összefüggést ad az utólagos gondolkodáshoz. Együtt különösen jól mutatják, hogy a pszichodráma egyszerre módszer, csoportesemény és nehezen rögzíthető emberi találkozás.
A kötet több nézőpontja
A könyv beszélgetésekből, szakmai és filmtörténeti tanulmányokból, személyes emlékezésekből és gazdag képanyagból építkezik. A Mérei Zsuzsával és Vikár Andrással készült beszélgetés a magyar pszichodráma kezdeteiről, a hetvenes–nyolcvanas évek szakmai közegéről, az egyes irányzatokról és magának a filmnek a keletkezéséről is szól.
K. Horváth Zsolt bevezetője, valamint a Xantus-életművet és a film kérdéseit tárgyaló írások tágabb kulturális keretbe helyezik az anyagot. Ettől a Társas utazás nem pusztán módszerismertető, hanem a pszichodráma, a dokumentumfilm, az emlékezet és a személyes örökség találkozási pontja.
A láthatóság etikai kérdése
Egy pszichodráma-csoportban intim, sérülékeny személyes tartalmak jelenhetnek meg. Amikor kamera lép ebbe a térbe, azonnal felmerül: mit változtat meg a megfigyelés, hogyan védhető a résztvevők méltósága, és meddig terjedhet a néző tekintete?
A filmhez egy tízalkalmas önismereti pszichodráma-csoport szerveződött. A stáb a színpadon mozgott, miközben világos keretekkel igyekeztek óvni a csoportfolyamatot. Ez nem teszi láthatatlanná a kamera hatását, de szakmailag fontossá teszi a határok, a beleegyezés és a felelősség kérdését. A könyv egyik értéke, hogy ezt a feszültséget nem egyszerűsíti el.
Átmeneti tér: valóság és játék között
Mérei Zsuzsa ismertetése a pszichodráma színpadát winnicotti értelemben vett átmeneti térként közelíti meg. Itt valós személyes élmények kerülnek játékba, de nem a hétköznapi valóság közvetlen szabályai szerint. A megtörtént és az elképzelhető, az emlék és az új válasz egyszerre lehet jelen.
Ugyanez a kettősség a film befogadásában is működik. Valós embereket és valódi érzelmi folyamatokat látunk, mégis szerkesztett filmes művet nézünk. Az esztétikai élmény közelebb vihet a történéshez, de nem szabad összetéveszteni a csoportban való részvétellel.
A Pszichodráma Labor olvasata
Számunkra a Társas utazás legfontosabb állítása az, hogy a pszichodrámát nem lehet egyetlen nézőpontból birtokba venni. A résztvevő, a csoportvezető, a filmes alkotó és a későbbi néző mind mást lát. A kötet nem zárja le ezeket a különbségeket, hanem gondolkodási térré alakítja őket.
Ez a pszichodráma lényegéhez is közel áll. Egy helyzet akkor kezd változni, amikor több pozícióból válik láthatóvá, és a megszokott történet mellé más tapasztalatok kerülnek. A könyv így nemcsak magyarázza a filmet: folytatja azt a párbeszédet, amelyet a film a nézőben elindít.